A csipkebogyó az egyik legértékesebb, immunerősítő hatásáról ismert őszi-téli gyógynövényünk. Tele van C-vitaminnal, antioxidánsokkal és gyulladáscsökkentő összetevőkkel, ám ezeket könnyű elveszíteni, ha nem megfelelően készítjük el a teát. A legtöbben forrázáshoz nyúlnak, pedig ez éppen a csipkebogyó legnagyobb előnyeit roncsolja. A hideg vagy langyos vizes áztatás ezzel szemben megőrzi a vitaminok és értékes hatóanyagok túlnyomó részét – írja a Meglepetés.
A csipkebogyó egyik legnagyobb kincse a C-vitamin, amely rendkívül hőérzékeny. Már 60–70 °C felett gyorsan bomlani kezd, így ha a bogyókat forrásban lévő vízzel öntjük le, a tea ugyan ízletes és illatos lesz, de a lényeg – a valódi vitaminbomba hatás – elvész. Ezért fontos, hogy a teát ne meleg vízzel, hanem kifejezetten langyos vagy hideg vízzel készítsük.
A kulcs a lassú, kíméletes oldódás. A csipkebogyót érdemes felaprítani vagy kissé megtörni, mert így a benne lévő értékes anyagok könnyebben kioldódnak. Egy liter vízhez nagyjából egy evőkanál csipkebogyó elegendő, amelyet 30–40 °C-os, tehát valóban csak langyos vízbe kell tenni. Ezt követően az elegyet legalább nyolc-tizenkét órán át hagyjuk állni, lehetőleg lefedve. A legjobb módszer, ha este készítjük el, és másnap reggel szűrjük le finom szűrővel, hogy a csipkehús finom szőrei ne kerüljenek bele az italba.
A hidegen áztatott csipkebogyó tea nem olyan mélyvörös és karakteres ízű, mint a forrázott változat, viszont lágyabb, természetesen gyümölcsös és savanykás aromájú. A külsejénél azonban sokkal fontosabb, hogy ebben az elkészítési módban marad meg a legtöbb vitamin és antioxidáns.
A csipkebogyó tea remek immunerősítő, segít a szervezetnek ellenállni a fertőzésekkel szemben, és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt ízületi panaszok esetén is támogatást nyújthat. Magas antioxidáns-tartalma hozzájárul a sejtek védelméhez, természetes savanykássága pedig frissítő, élénkítő hatást ad a teának.
Érdemes kerülni a túlzott édesítést, különösen akkor, ha mézet használunk, mert a méz értékes összetevői is sérülhetnek magasabb hőmérsékleten. A teát lehetőség szerint mindig frissen fogyaszd, mert a C-vitamin idővel magától is lebomlik. Ha pedig van rá lehetőséged, gyűjts saját csipkebogyót, így garantáltan minőségi alapanyagból készítheted el a napi vitaminadagodat.
Érdemes feliratkozni hírlevelünkre is, melyben heti rendszerességgel megtalálhatóak a szupermarketek legfrissebb, akciós ajánlatai is.
Tudtad? Facebookon, Instagramon vagy akár Viberen is értesülhetsz legújabb tartalmainkról! Friss hírek, akciók, spórolási tippek, pénztárcabarát trükkök és házi praktikák egy helyen!
(Fotó: Getty Images)
A tea ivása számos egészségügyi előnnyel jár, beleértve a szívbetegségek alacsonyabb kockázatát és a szervezetben lévő gyulladások csökkentését. A Northwestern Egyetem kutatóinak új tanulmánya az ital egy másik meglepő tulajdonságát javasolja: a főzési folyamat segíthet a víz tisztításában.
Az ACS Food Science & Technology folyóiratban publikált tanulmány szerint a teafőzés természetes módon abszorveálhatja a nehézfémeket, például az ólmot és a kadmiumot.
Ez egyike azon kevés „szisztematikus” tanulmánynak, amely racionális ellenőrzést, értelmes statisztikákat és „nanotechnológiai” szintű kifinomultságot biztosít a teafőzés látszólag hétköznapi témájához
– mondta Dr. Vinayak Dravid, a tanulmány vezető szerzője.
A szerzők azt vizsgálták, hogy a nehézfémek adszorpciója hogyan függ a különböző teafajtáktól – fekete, zöld, oolong, fehér, kamilla és rooibos – főzési módszerektől, és azt, hogy az sima szálas teaként vagy filteresként főzték-e (pamutból, nylonból vagy cellulózból).
Az adszorpciós kísérlethez a csapat oldatokat készített vízből, valamint ólom és más fémek, például kadmium, króm, réz és cink koncentrációjából, majd közvetlenül a forráspont alá melegítette. A szerzők ezután tealeveleket vagy filtereket adtak hozzá, és különböző ideig, másodpercektől egészen 24 óráig áztatták, mielőtt megmérték volna, hogy mennyi fém maradt a vízben.
Pixabay/publico
A nejlon teászacskók már most is problémásak, mert mikroműanyagot bocsájtanak ki. A teatasakok többsége természetes anyagokból, például cellulózból készül
– mondta Dr. Benjamin Shindel, a tanulmány egyik szerzője.
A tea fajtája és őrleménye is számított kisebb mértékben. A finomra őrölt levelek, különösen a fekete tea nagyobb szennyeződést szívtak fel, mint az egész levelek.
Amikor a tealeveleket fekete teává dolgozzák fel, zsugorodnak és kinyílnak a pórusaik. Ezáltal, valamint a finomabb feldolgozás miatt is nő a felületük, növelve a szennyeződések megkötő képességét.
– mondta Shindel.
A teafőzés során általában az ólom körülbelül 15%-át lehet kiszűrni az ivóvízből
– állapították meg a szerzők.
Ez a becslés egy bögre vízen és egy teászacskón alapul, amelyet három-öt percig főznek. A legjelentősebb tényező azonban az összes típusú kísérlet között az volt, hogy a kutatók mennyi ideig áztatták a teát – minél tovább hagyták ázni, annál jobb volt a fém adszorpciója.
A szerzők azt állítják, hogy a teafőzés nehézfémeket adszorbeálhat a tealevelek felületére tapadt nehézfémionok révén. A cellulózzacskók esetében ezeknek nagyobb felületük lehet, és így több kötőhelyük is lehet, mint a szintetikus anyagoknak.
A tealeveleknek nagy aktív felületük van, ami hasznos tulajdonsága az adszorbens anyagnak, és ami miatt a tealevelek jó ízű vegyi anyagokat bocsátanak ki a vízbe.
A tanulmány ugyanakkor nem azt sugallja, hogy a teafőzés helyettesíti a szűrővel történő tisztítást, mivel a szűretlen vízben más szennyeződések is lehetnek, amelyeket a tealevelek vagy a zacskók nem szívnak fel.
Ezek a szennyeződések lehetnek nitrátok (műtrágyákhoz), fertőtlenítési melléktermékek, arzén vagy per- és polifluorozott alkilanyagok, amelyeket PFAS-nak is neveznek.
Az ivóvíz ólomszintjének csökkentése „egy egyszerű szénszűrővel könnyen elvégezhető”, ami szintén jó módszer.