A tea ivása számos egészségügyi előnnyel jár, beleértve a szívbetegségek alacsonyabb kockázatát és a szervezetben lévő gyulladások csökkentését. A Northwestern Egyetem kutatóinak új tanulmánya az ital egy másik meglepő tulajdonságát javasolja: a főzési folyamat segíthet a víz tisztításában.
Az ACS Food Science & Technology folyóiratban publikált tanulmány szerint a teafőzés természetes módon abszorveálhatja a nehézfémeket, például az ólmot és a kadmiumot.
Ez egyike azon kevés „szisztematikus” tanulmánynak, amely racionális ellenőrzést, értelmes statisztikákat és „nanotechnológiai” szintű kifinomultságot biztosít a teafőzés látszólag hétköznapi témájához
– mondta Dr. Vinayak Dravid, a tanulmány vezető szerzője.
A szerzők azt vizsgálták, hogy a nehézfémek adszorpciója hogyan függ a különböző teafajtáktól – fekete, zöld, oolong, fehér, kamilla és rooibos – főzési módszerektől, és azt, hogy az sima szálas teaként vagy filteresként főzték-e (pamutból, nylonból vagy cellulózból).
Az adszorpciós kísérlethez a csapat oldatokat készített vízből, valamint ólom és más fémek, például kadmium, króm, réz és cink koncentrációjából, majd közvetlenül a forráspont alá melegítette. A szerzők ezután tealeveleket vagy filtereket adtak hozzá, és különböző ideig, másodpercektől egészen 24 óráig áztatták, mielőtt megmérték volna, hogy mennyi fém maradt a vízben.
A cellulózzacskók teljesítettek a legjobban, míg a pamut- és nejlonzacskók alig szívták fel a fémeket
A nejlon teászacskók már most is problémásak, mert mikroműanyagot bocsájtanak ki. A teatasakok többsége természetes anyagokból, például cellulózból készül
– mondta Dr. Benjamin Shindel, a tanulmány egyik szerzője.
A tea fajtája és őrleménye is számított kisebb mértékben. A finomra őrölt levelek, különösen a fekete tea nagyobb szennyeződést szívtak fel, mint az egész levelek.
Amikor a tealeveleket fekete teává dolgozzák fel, zsugorodnak és kinyílnak a pórusaik. Ezáltal, valamint a finomabb feldolgozás miatt is nő a felületük, növelve a szennyeződések megkötő képességét.
– mondta Shindel.
A teafőzés során általában az ólom körülbelül 15%-át lehet kiszűrni az ivóvízből
– állapították meg a szerzők.
Ez a becslés egy bögre vízen és egy teászacskón alapul, amelyet három-öt percig főznek. A legjelentősebb tényező azonban az összes típusú kísérlet között az volt, hogy a kutatók mennyi ideig áztatták a teát – minél tovább hagyták ázni, annál jobb volt a fém adszorpciója.
Mit jelent ez az Ön számára?
A szerzők azt állítják, hogy a teafőzés nehézfémeket adszorbeálhat a tealevelek felületére tapadt nehézfémionok révén. A cellulózzacskók esetében ezeknek nagyobb felületük lehet, és így több kötőhelyük is lehet, mint a szintetikus anyagoknak.
A tealeveleknek nagy aktív felületük van, ami hasznos tulajdonsága az adszorbens anyagnak, és ami miatt a tealevelek jó ízű vegyi anyagokat bocsátanak ki a vízbe.
A tanulmány ugyanakkor nem azt sugallja, hogy a teafőzés helyettesíti a szűrővel történő tisztítást, mivel a szűretlen vízben más szennyeződések is lehetnek, amelyeket a tealevelek vagy a zacskók nem szívnak fel.
Ezek a szennyeződések lehetnek nitrátok (műtrágyákhoz), fertőtlenítési melléktermékek, arzén vagy per- és polifluorozott alkilanyagok, amelyeket PFAS-nak is neveznek.
Az ivóvíz ólomszintjének csökkentése „egy egyszerű szénszűrővel könnyen elvégezhető”, ami szintén jó módszer.
